René Girard filozófiája

A könyvön részlet látható Jan van Eyck:
A bárány imádásából (genti oltár), 15. sz.
 

Új Girard könyv jelenik meg hamarosan magyar fordításban: A bűnbak - Gondolat Kiadó, 2014. Előrendelhető itt: http://ronniszakkonyv.hu/A-BUNBAK

Akciós ár: 2510 Ft
Terjedelem: 346 oldal
Fordította: Jakabffy Imre, Jakabffy Éva

A „bűnbak” mechanizmusát mindenki ismeri: valamely egyént vagy kisebbségi csoportot azzal vádolnak, hogy tőlük ered mindaz a baj, amelyet az egész társadalomnak el kell szenvednie. René Girard szerint minden társadalom eredetét az erőszak jelenti. Szerinte az erőszak a mimézis, azaz az utánzás vágyából fakad: csak arra vágyunk, amire mások is vágynak. Minden társadalom számára tehát az alapkérdés az, hogy képes-e kanalizálni az utánzási vágyat és az azzal járó erőszakot.
 
Girard a bűnbak elemzése kapcsán bontja ki a rasszizmus, az antiszemitizmus és mindenfajta diszkrimináció antropológiai jellegzetességeit.

 

René Girard, korunk egyik legmeghatározóbb gondolkodója Avignonban született 1923. december 25-én. Az összehasonlító irodalom érdemes professzora a Stanfordi és a Duke Egyetemen, 2005 óta a Francia Tudományos Akadémia tagja.
Girard mimetikus vágyelmélete túllép a vágynak a közgondolkodásba bekerült, freudi elméletén.

A mimetikus vágy 

Girard az 1950-es évek vége felé a nagy európai írók regényeit tanulmányozta: vajon egyediségükön túl, van-e bennük valami közös? Első művében, a Mensonge romantique et vérité romanesque (Romantikus hazugság és a regény igazsága) című könyvben (1961) feltárja: a regényszereplők olyan kapcsolati működési mód szerint fejlődnek, amely minden kiemelkedő írónál azonos:

"Egyedül a nagy íróknak sikerül ezeket a mechanizmusokat a saját Énjük általi ferdítés nélkül megfesteniük: műveikben olyan ellentmondásos – vagy inkább egyáltalán nem ellentmondásos – kapcsolatrendszerekre derül fény, amelyek annál inkább megegyeznek egymással, minél nagyobbak az írók.”

René Girard a regényírók által megjelenített pszichológiai törvényeknek az alapját fedi fel: a vágy mimetikus természetét. 
Vágyainkat kölcsönvesszük. Vágyunkat általában egy másik embernek, a "modellnek" ugyanarra a tárgyra irányuló vágya kelti fel. Vagyis az alany és a tárgy közötti viszony nem közvetlen: háromszögről van szó. A tárgyon keresztül a modell, illetve René Girard szóhasználatában a „közvetítő” az, aki vonz bennünket; a modell lényét keressük. René Girard a vágyat metafizikai természetűnek minősíti, amennyiben a vágy több, mint szükséglet: „minden vágy valakinek a lénye iránti vágy”, a közvetítőnek tulajdonított teljesség utáni vágyakozás, álmodozás.
A mimézis mint tudattalan utánzás a másik, vagyis a modell különböző aspektusaira vonatkozhat: külső megjelenésére, valamely tulajdonára, lényére és a modell vágyának az egészére.

A vágy másik fő jellemzője a mimetikus rivalizálás. Mivel ugyanarra vágyom, mint a másik ember, és tagadom, hogy vágyam tőle eredne, riválist képzek belőle. Riválisom lévén – hogy vágyott tárgyát elvehessem tőle – egyre inkább hajlamos vagyok arra vágyni, amire ő. Ez a folyamat mimetikus eszkalációhoz vezet.
De minek köszönhetik a René Girard által tanulmányozott nagy európai regényírók – Cervantestől Dosztojevszkijig – az emberről nyert átfogó felismeréseiket? Annak, hogy legyőzték saját büszkeségüket és kicsinyes hiúságukat, amely őket a mimetikus rivalizálás bábfigurájává tette.

Mimézis és tükörneuronok

A girard-i mimézis-tannak a tükörneuronok 1996-os felfedezése adott természettudományos kontextust (a tükörneuronokról bővebben itt olvashatsz).

Az agyban számos helyen jelen lévő tükörneuronok az empátia alapjai, hozzásegítenek, hogy szimuláljuk azt, ami a másik fejében zajlik. Ha például valakit táncolni látunk, tüköridegsejtjeink egy része éppen úgy reagál, mintha mi magunk táncolnánk. Sőt, ez még akkor is működhet, ha csupán olvasunk a táncról, vagy gondolunk rá. A tüköridegsejtek nemcsak egyfajta "belső utánzást", a cselekvések leképezését teszik lehetővé, hanem a cselekvés mögötti szándékokra is segítenek következtetni.  

 

Az erőszak és a szent

Már Arisztotelész megfigyelte az emberi faj egyedülálló adottságát az utánzásra. Ez magyarázza az emberek rendkívüli tanulási képességét, de egyben azt a mimetikus rivalizálást is, amely a megkívánt dolgok vagy személyek kisajátítási vágyából ered. Mivel ez a rivalizálás fertőző, az erőszak minden pillanatban fenyegeti a közösségeket, s ez kihat az emberi csoportok szerveződésére is:
 
„Ha a társadalmakban létezik egy normális rend, akkor ez egy korábbi krízisnek a gyümölcse, s egyúttal a válságnak a megoldása kell, hogy legyen”.

Girard elmélyed az etnológiai szakirodalomban, majd La violence et le sacré (1972) (Az erőszak és a szent) című könyvében kifejti második nagy hipotézisét: hogy minden ősi rítus, mítosz és vallásgyakorlás egyazon eredetre, a bűnbak-áldozat mechanizmusra vezethető vissza.
Az emberi kultúrák kezdetén az egyetemes erőszakot béke váltotta fel, ám azon az áron, hogy mindenki egyvalaki ellen fordult. Ezt az embert megölték vagy kitaszították, majd - különös módon - üdvöt hozó istenként kezdték el tisztelni. A vallási rítusok, ismétlődő áldozatbemutatások arra szolgáltak, hogy ezt a békét hosszú távon is megkíséreljék fenntartani.

Girard keresztény gondolkodónak tartja magát, aki szerint az egyháznak van válasza az erőszak veszélyére. A bibliai kinyilatkoztatás (az Ó- és az Újszövetség) egyik nagy érdemét abban látja, hogy leleplezte a bűnbak-mechanizmust. S ahogy üzenete egyre inkább világossá válik, mind kevésbé tekintjük elfogadottnak ártatlan bűnbakok feláldozását az átmeneti béke érdekében. 

Girard különböző, ismert újszövetségi történeteket értelmez újra, a mimetikus vágyakozást helyezve fókuszba: Salomé táncát és Keresztelő János lefejezését; Péter tagadását az Olajfák hegyén; a gerazai démonok kiűzését, végül magát a Passiót. 

Girard apológiája nemcsak a kereszténységre nyitott, hanem minden olyan vallási hagyományra is, amely egyetemes irányultságú, s amelyben megjelenik a pozitív mimézis lehetősége.

Források:

1. René Girard: A bűnbak, Gondolat Kiadó, 2014.
2. René Girard - A mimetikus elmélet, In: http://vilagmehes.wordpress.com 
3. Jakabffy Éva: Trükkös tükrök az agyban, IPM, 2013/9.