Bűnbaklesen

 A Vigilia folyóirat Vallás és erőszak témájú lapszámában Józef Niewiadomski a már közhelyszerű „minden vallás erőszakot szül” paradigmából indul ki, melynek üzenete az utca felvilágosult embere számára a következő: „mindenféle vallási mezsgye mögött ott lapul egy erőszakos hajlam, a vallás legyengítése vagy egyenesen eltörlése tehát a béke ügyét mozdítja elő.” René Girard mimetikus elméletének ismertetésére, mely elutasítja, hogy az erőszak ösztönös lenne. Társadalmunk fogyasztói minősége, melyet a 20. század vitathatatlan tudományos vívmányainak is köszönhetünk, táptalajául szolgál a rivalizáció megerősödésének, túlzott kultuszának. A diffúz erőszakosság és a mimetikus ellentétek lehetőségei szisztematikusan gyarapodnak.
A vallásilag motivált erőszak ártalmasnak bizonyuló kultúrpolitikai kezelése a bűnbakkeresés mentalitását hirdeti úton-útfélen, összegzi, rátérve

Girard szerint a global village nemcsak a „harmonikus kommunikáció látomásával hiteget, de nem is csak a szegények és gazdagok közötti borzasztó ellentét valóságát mutatja meg, hanem mindenekelőtt egy egész világunkra kiterjedő mimetikus konfliktust gerjeszt. A 21. század legradikálisabb fenyegetése a mimetikus vágyakozás, az irigység és a rivalizálás minden szinten megvalósuló elszabadulása.”

Mi lenne a kiút ebből a zsákutcából? A szakralizált erőszak átváltása az erőszakmentes istenkép kinyilatkoztatására. Az archaikus társadalmak rituális áldozatai ugyanis eleinte egy zárt, mitikus világképen belül megoldást és biztonságot nyújtottak a látszólagos erőszakmentesség megőrzésére. Ám a főemlősöknél, így az embernél is az ösztönszerű viselkedést egyre inkább felváltja a vágyakozás, ezért is van szükség egy kiválasztott áldozat, a bűnbak elleni erőszakra, mintegy szelepként a társadalmi feszültségekből adódó agressziók levezetésére. A társadalmiasulást ily módon rituálisan szilárdítják meg, a rituális erőszak pedig pharmakonként, a méreg ellenszereként kezd működni. Ezzel összefüggésben René Girard úgy értékeli az átokzsoltárokat*, mint az emberiség történetének első olyan tanúságait, melyek a mitológiában hallgatásra ítélt áldozatnak adják meg a szót: olyan áldozatoknak, akik nem hallgatnak. Ám ezen a ponton a szakralizálás, az erőszak láthatatlanná tétele már nem működik, tolmácsol Niewiadomski, sőt napvilágra kerül, és a vallásos tapasztalás tulajdonképpeni problémájává lesz. Ezért a kinyilatkoztatás drámai folyamat, mely először felmutatja az erőszak ellenszerét, majd újra meg újra el is rejti az ember elől:

„Nem ti fogtok harcolni ellenük, hanem Isten” (2Krón 20,15)

René Girard mimetikus elmélete a tizedik parancsolat magyarázatának olvasásakor kristályosodik ki bennünk, amelyből megtudhatjuk, hogy - eltérően a korábbiaktól - ez egy összetett tiltás, és az irigységet tiltva, magát az alapvetően emberi természetet, a vágyat tereli mederbe.

„Azt hisszük, hogy a vágy objektív vagy szubjektív, valójában azonban mindig egy másik emberen, a legközelebbi harmadikon, a felebaráton alapul, aki értékessé teszi a tárgyakat.”

Később Girard rávilágít a mimetikus vágy pozitív vonzatára is, arra, hogy a mimetikus vágyakozás önmagában jó, amennyiben tudatos irányítása rávezethet az örök javak és értékek mimetikus utánzására, és ezáltal segítheti, Istenhez utalhatja az embert.
A téma kapcsán Tamás Roland is elbeszélget a lap hasábjain Wolfgang Palaver teológiaprofesszorral, aki Girardot azért méltatja, mert ő, felismerve a korunkra jellemző apokaliptikus szituációt, a bibliai kinyilatkoztatás egyik fő üzenetét tárta elénk, leleplezve a bűnbak-mechanizmust. (Vigilia, 2007. 6.)

Forrás: Pásztor Krisztina, Korunk 2007.

*Átokzsoltárok: azok a zsoltárok, amelyekben Isten átkát kérik Izrael ellenségeire (79,6.12; 83,10-19; 129,5-8) vagy személyes ellenfeleikre és elnyomóikra (5,11; 6,11; 7,10.16 skk.; 10,12; 28,4; 31,19; 35,4-6; 40,15; 54,7; 58,7-10; 69,23-29; 109,6-19; 139,19; 140,9-12; 141,10; 143,12; Jer 15,15; 17,18; 18,21-23). Izr. fiainak egymáson nem volt szabad bosszút állniuk (vö. Kiv 23,4 skk.; Lev 19,17 skk. 34; Jób 31,29; Péld 25,21; Sir 28,1-7), de az ellenség megbosszulását magától értetődő dolognak tekintették (2Sám 16,5-13; Zsolt 139,21 skk.; vö. 1Tesz 2,15). Az átokzsoltárok azt mutatják, hogy Jézus parancsa - szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért (Mt 5,44; Jn 13,34; 15,12) - valóban új parancs volt.